A felszínt kapargatva öt év – a mélyére hatolva 3 ülés. Reális ez? Az RSI alkalmazói szerint igen. Az RSI a Rövidtávú Stratégiai Intervenció rövidítése, ami első sorban a segítő szakembereknek és klienseiknek, de sok más területen tevékenykedőknek is fontos változásokat hozhat. Sinkó Dániellel – az RSI egyik hazai képviselőjével beszélgettünk az általa alkalmazott technikákról.

– Az RSI, mint rövidítés számomra új fogalmat takar. Ez egy önálló módszer, vagy inkább egy műfaj?

– Műfaj. Egy kihívást jelentő helyzetben intézett gyors és hatékony beavatkozást jelent. Ilyen beavatkozást többféle iskolát és módszertant követve tehetünk. Én a Módszeres Empátia Intézet iskoláját és módszertanát képviselem.

– A módszer erősségeként hirdeti, hogy hamar hoz lényegi áttörést nehéz helyzetekben. Milyen ügyekben és kiknek segíthet ez?

– Az általunk alkalmazott RSI sikerének titka az empátia – pontosabban a Módszeres Empátia – mesterfokú alkalmazása, empatizálni pedig bármilyen témát felhozó partnerrel lehet. Az eredményként jelentkező hatékony beavatkozás pedig a két fél (például a segítő és a kliens, tréner és a résztvevő, a tanár és a diák, a vezető és beosztott, stb.) közös érdeke, így a módszer használata mindkettőjüknek előnyös.

– Tehát azt mondja, hogy a módszer ismerete főleg a személyes hatékonyságot fokozza?

– Igen. Radikálisan. Persze nem mindegy, hogy milyen színvonalon valósítjuk meg a módszert. Az empátia színvonala, – ha úgy tetszik: a megértés mélysége – néhány jól körülhatárolható emberi vonással kapcsolatos mesterfogáson múlik. A Módszeres Empátia azért kapta ezt a megkülönböztető nevet, mert tudatosan és módszeresen alkalmazza ezeket a mesterfogásokat.

– Mit jelent az empátia általában, és ehhez képest milyen a mesterfokú alkalmazása?

– Az empátia általában azt jelenti, hogy belehelyezkedem a partnerem élményterébe, és a költővel szólva „onnan nézek szerte szét”. Mi abban vagyunk nagyon jók, hogy sokdimenziósan érzékeljük és tükrözzük vissza a kliens nézőpontját.

– Miből látszik, hogy ez működik?

– A partner reakcióiból. Ő tudja visszajelezni, mennyire sikerült ténylegesen azt meglátnom, kigondolnom és átéreznem, amit ő magán tapasztal. Az empátia – mint a szeretet más megnyilvánulásai is: társas műfaj. Én lehetek a magam mértéke szerint empatikus, ha a partneremnek ez nem jön át.

Az empátiát tehát– mint a szubjektumon belüli szubjektív tények vizsgálatát – teljesen empirikus tudományként kezelhetjük, aminek jelentőségét ma már egyre több szférában felismerik.

A partner visszajelzései alapján az empátia fokait a kapcsolatokban a következő háromfokú skálán képzelhetjük el:

  • Empátiahiányos helyzet áll elő, ha a partner azt jelzi vissza, hogy teljesen félreértettem.
  • Magas fokú a kapcsolat empátia szintje akkor, ha a partner azt jelzi vissza, hogy minden lényeges elemet megértettem abból, amit mond, és az elemek közti hangsúlykülönbségeket is helyesen tükröztem.
  • Mesterfokú az empátia akkor, ha mindezeken felül a partner azt jelzi vissza, hogy a megértésem révén újat tudott meg magáról. (Pontosabban: most csodálkozik rá egy újnak tűnő vonásra, vagy összefüggésre abban, amit pedig eddig is tudott magáról.) A mesterfok kulcsa tehát paradox: újdonság „kitermelése” ismert elemekből.

– Ön szerint mi a jelentősége? Mi múlik rajta?

– Röviden? Minden. Minden azon múlik, hogy közös mozit nézünk-e… Az emberi érintkezés minősége a tét. Az én empatikus teljesítményemen múlik, hogy a partnerem mennyire érzi majd megértve magát. Ezen pedig az múlik, hogy mennyire bízik meg bennem és mennyire nyílik meg nekem. Trénerként és tanácsadóként is az én szakmámban minden a tapasztalati tanulásról szól, tehát szakmai környezetben az a célom, hogy a kliensem olyan mélységét, vagy aspektusát tárja fel a tapasztalatának, ami mindeddig számára is hozzáférhetetlen volt. Mert ekkor tanul valami újat. És ez még csak a kezdet. Hiszen a feltárás (exploráció) fázisa után egy sor újabb mesterfogást igényel a feltárt tartalmak kezelése. Ezek révén is sok újdonságot termelhetünk ki a helyzetből. Amikből megint csak tanulunk.

– Jól értem, hogy az RSI terápiás mélységeket nyit meg a kommunikáló felek közt? Tehát ez kifejezetten egy terápiás kommunikáció metódus?

– A módszerünket sokoldalú felhasználhatóságra terveztük, amelyek közül a terápiás kommunikáció valóban az egyik tipikus alkalmazási terület. Jelenleg Magyarországon főként önismereti, család- és párterápiás folyamatokban alkalmazzuk, de van benne jól érzékelhető potenciál a szervezetfejlesztés, a pedagógia, és az orvoslás területén dolgozó szakemberek képzése, és továbbképzése terén is. A terápiás, vagy egyéb segítő beszélgetéseken túl egy kórházban, egy osztályteremben, és egy vállalati teljesítményértékelésen, de az állam szolgáltatói szférájának munkája közben is kulcsszerepe lehet az Módszeres Empátia, mint RSI ismeretének. Minden olyan területen, ahol jó, ha az egyik ember a másiknak értő figyelmet ad, helye van a Módszeres Empátiának.

– Mondana többet a módszer jellemzőiről?

– A megközelítésünkre jellemző, hogy elkülönítjük az ún. Párbeszéd Fázist és az Akció Fázist. Ebből fakadóan képzéseinken két fő kategóriába tartozó mesterfogásokat oktatunk: a párbeszéd fázis készségeit és az akció fázis készségeit. A két fázis fordulópontján pedig a Kívánság áll, ami az Módszeres Empátiára jellemző szakfogalom, és vele kapcsolatban szintén egy sor mesterfogást tartunk számon. Annyi új fogalmat kellene bevezetnem a módszer ennél részletesebb ismertetéséhez, ami meghaladná egy ilyen cikk terjedelmét. E helyen inkább a nagyobb kép – maga a módszer újdonságát, és gyors hasznosíthatóságát hangsúlyoznám.
Szerintem a fő hír az, hogy az EMK-hoz, az NLP-hez, és a Család Felállításhoz hasonló, nagyon karakteres és könnyen felismerhető módszertanról van szó, aminek megvan a maga természetrajza, és eszköztára. További jó hír, hogy ezt az eszköztárat szívesen megosztjuk a legkülönfélébb szakterületek művelőivel, akik már egy képzési napról hazatérve is számos új viselkedés elemet próbálhatnak ki otthon és professzionális környezetükben is.